Schwarczi..

2010.10.28. 20:06

 

 ..menni Bükk.

A többit a reklám után(a mese hosszú leszen.. dehát nem én lennék, ha nem így lenne)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor a VBvel vége lett az idénynek - mint azt írtam is - semmi energiám és elszántságom nem maradt. Nem tudtam, hogy folytatom-e, de nem a triatlon lenne az első "dolog" az életemben amit egy pár "lépés" után abbahagyok.. :/ Úgy voltam vele - és erről is írtam - novemberig adok időt magamnak a döntésre. De azt tudtam/éreztem, hogy környezetváltozásra van szükségem.. Ekkor jött az ötlet, hogy el szabadságra(az IronMan előtti és utáni hét kivételével nem voltam idén hosszabb pihenőn.. azt a két hetet pedig azért nem nevezném annak ;)) oszt neki a világnak. Egy hét szabadság november végére.. Célként felmerült Őriszentpéter, de ami végül megragadta a fantáziámat.. Szentlélek.. Miskolctól nem messze egy eldugott "turistaparadicsom". Két éve már voltam ott egy napot, és tudtam hogy egyszer visszamegyek. Nos itt volt az alkalom, márcsak a(minimális)feltételeket kellett megteremteni.. Sátram volt.. Hálózsákom is, de mivel nem bíztam abban hogy az október végi időjárást kibírnánk együtt, így vettem egy másikat. Mivel a sátorral megvoltam elégedve, és anno szimpatikusak voltak..(a sátor mellé adtak egy sörnyitós kulcstartót, ami azóta sokszor megmentette már az életemet :)).. a hálózsákot is a Trexpertes Srácoknál terveztem beszerezni. Meglátogattam Őket, szó szót követett, kiderült hogy Triatlonisták is dolgoznak ott. Köztük egy többszörörs IM, beceneve Szegi ;). Vele később volt szerencsém találkozni.. Ismerős volt a VBről :). A hálózsák szeptember végén meg is érkezett(Marmott wave IV Long). Következett a túracipő és a fejlámpa. A lámpa simán ment, de a cipő kapcsán balfaszkodtam egy kicsit(melyik legyen, milyen méret, stb.), így az lecsúszott arról hogy velem lehessen pár napot a Bükkben. Hátizsák gyanánt a Camelback-et terveztem vinni.. Hihetetlen hogy mennyi minden belefér az "ivótasak" tokjába.. Mondjuk múlt vasárnap óta befelé nő a púpom, de annyi baj legyen :). Kiderítettem, hogy a "kemping" még mindig üzemel. Úgy voltam vele, hogy várok hét elejéig a cipőre.. Végül az indulás időpontja vasárnap reggelre lett kitűzve(szombat délután döntöttem erről). Azok az ismerőseim akiknek előadtam hogy mire készülök -Zsolti(a masszőröm) és a Szüleim kivételével- nem akarták elhinni.. Mindenki a hideget emlegette.. Nekem.. :). Ami Zsoltit illeti, Neki a VB után mondhattam bármit... A Szüleim pedig már régóta tisztában voltak/vannak azzal, hogy értelmi képességek terén erős kihívásokkal küzdök.. így nem is nagyon fárasztották magukat, hogy esetleg lebeszéljenek. Egyébként, ahogy közeledett a "napja", már egyre kevésbé bírtam magammal. A város is kezdett "nyomasztó" lenni.

 


SoaD - Toxicity
Uploaded by bloody16. - Watch more music videos, in HD!

 

 

 

Érkezés délelőtt Ómassára, innen gyalog tovább a "parkig".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megérkezem. Katona Ferenc, a turistapark Vezetője végignéz rajtam(azt a "halvány" mosolyt sosem fogom elfelejteni:)) Megbeszéljük hogy mimerremeddig. Majd elfoglalom a "régi" helyem. A sátor elrendezése után bejárom a terepet. A mászófal felkelti az érdeklődésemet.. Némi pihenő után járok egyet a környéken.. És a Látó-köveknél kezdődik.. a pihenés 

A Látó-kövek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kilátás:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Csak ültem, és gyönyörködtem..  A nap további részében más érdekesség nem történt.. Másnap reggel pihenten ébredek. Süt a nap, tökölök a sátorban, majd fogom magam, és elindulok Ómassára, bevásárlás céljából. Útközben fotózgatok(életemben ennyi képet még nem csináltam mint ezalatt a pár nap alatt. Csaknem 500 kép maradt cenzúrázás után.. ezek természetesen a 'tárban megtalálhatók).. A Kolostor romjai, Látó-kő. Vásárlás után betérek a presszóba egy forró csokira.. A pultos Néni nagyon szeretné mondani a magáét, de én szokásomtól eltérően nem vagyok rá kiváncsi. Gyorsan fogyasztok, és megyek vissza a "magányba". Utam egyből a Látó-kövekhez visz. A látvány mosolyt csal az arcomra .. Falatozgatok, irány a kemping. Sehol senki. Enyém az egész(!). Kiülök a kocsma teraszára, süt a nap.. Kócos, a három hónapos komondor kölyök mellém telepszik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dél körül megérkezik Feri is. váltunk pár szót, tanácsot ad, hogy merre érdemes elindulni. az aznapi úticél: a Petőfi kilátó, Bálvány(956m). Oda-vissza, Kb. 12 kilis túra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végig a piros jelzésen.. "Csikorgó".. "Czékus út".. Bánkút, majd a kilátó. Egy kép a sok közül:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután irány vissza.. Valahol itt fordult át bennem "minden".. Hirtelen tele lettem energiával. A visszaút gyorsabb tempóban lett teljesítve, de még így is volt hogy megálltam hallgatózni.. Nem mintha bármi veszélyes lett volna, csak még az a zaj is sok volt amit haladás közben keltettem :). Ahogy álltam az erdő közepén, eszembe jutott amit reggel átéltem.. Amikor felkeltem, nem hallottam semmit.. Nem úgy értem, hogy a távolban volt valami alig hallható, de jelentéktelen mértékű "zaj".. SEMMIT.. Ha valaki akkor ott megkér hogy - anélkül hogy kinézek a sátorból - mondjam meg hol vagyok.. az lett volna a válaszom, hogy egy hangszigetelt szobában.. Éjszaka a fák susogására aludtam el, reggel pedig... Azóta is többször eszembe jut, az az ébredés utáni pár perc..

Végül megérkeztem a sátorhoz. Telefon haza, hogy még élek.. Amúgy a telefon kikapcsolva, csak arra az időre kapcsolom be amíg jelentem az Otthoniaknak, hogy minden okés.. Vacsi, majd lámpa elő.. és irány a Látó-kövek. Az útra kiérve megkeresem "Goofyt", ott balra le az útról.. Be az erdőbe, hirtelen néhány világító pöttyre leszek figyelmes.. Eltűnnek, majd megint látszanak. próbálom legalább az egyik "párt" megörökíteni de nem sikerül :/.. Pár perc múlva a pontok tartózkodási helye felől susogás, megmozdul a bokor.. és tőlem kb. 10 méterre négy őz rohan keresztül az ösvényen. A fejlámpa fényében tisztán látom őket. Nem bírok mozdulni.. Délelőtt volt már, hogy láttam néhány őzet miközben egy szikláról fotóztam az erdőt.. Ott sikerült is egyiküket lefényképezni, de ez a csapat.. Kicsit távolabbról megint néhány világító pont.. majd eltüntek.. Néhány fotó a lámpa fényénél(is),majd irány haza. korábban Feri elárult egy titkot ami miatt - az első este kivételével - nem kellett hideg vízben zuhanyoznom :P.. és még zseton sem kellett hozzá.

Másnap, újra Ómassa.. Látó-kövek.. Délelőtti lazulás. Délután, egy beszélgetés során jött az újabb tipp hogy hovamerre. Park-Ómassa-Jávorkút-Vadkert-Bánkút-park. Távolság, "szint" általam nem ismert. Jávorkútig semmi említésre méltó nem történt. Esős, hideg(?)idő.. Jávorkúton betérek-legalábbis próbálok- az étterembe.. A mindenes tudtomra adja hogy zárva vannak.. ám rövid "tárgyalás" után mégis van lehetőségem egy forró teát elfogyasztani. teázgatás közben elkezdtünk beszélgetni.. Másfél órán keresztül társalogtunk a bükki farkasoktól kezdve, a brazil őserdőkig szinte mindenről. Majd miután mindent megtárgyaltunk, indultam tovább.. Mire az istállóhoz értem már besötétedett.

 

az éjszakai erdő:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Próbáltam a jelzéseket követni, de néhányszor elvétettem az utat. A fejlámpa jó szolgálatot tett. Volt hogy lámpa kikapcs, és csak álltam.. Nem tudom leírni mit éreztem.. Még a "nyugalom" szó sem képes kifejezni..

 

 

 

 

 

Végül eljutottam Bánkútig.. Innetől már az "ismerős" úton hazáig. Volt ahol az út az autóúton haladt.. innen Miskolc fényeit véltem felfedezni.. ... Végül hazaértem. Telefon az Otthhoniaknak.. A szokásos esti teendők, majd irány a zsák.. Másnap hajnalban nyugtázom, hogy az éjszaka "fagyos" volt..

 

Egy, a sátor "faláról" leszedett levél lenyomata:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aznap(szerda)délelőtt, meghódítom a mászófalat.. Közben beszélgetünk Ferivel, hogy ki mit sportol(t).. megtudom hogy egyszer megcsinálta a Vasi Vasembert.. meg sem lepődöm :). Majd kapom a következő tippet, hogy merre mehetnék még.. Rendezzük a rendeznivalókat, elismerjük egymás teljesítményét(egy hegymászótól különösen jólesik a dícséret :)).. Rendezem a soraim. Majd irány észak felé Odvas-kőhöz.. megmászom.. azt is :). képek készítése közben feltűnik hogy tőlem pár méterre egy ravaszdi fekszik a sziklán, azt hittem halott.. majd pár perc múlva arra leszek figyelmes, hogy felpattan és elszalad.. ... Miután a szikla legmagasabb pontjáról is megcsináltam a képeimet, folytatom az utam Mályinka felé.. Menet közben egy kis patakocska mellett visz az utam, hol az egyik, hol a másik partján.. Miközben az ösvényt követve lépegettem egyik oldalról a másikra, a jobb lábam bokáig belecsúszott a vízbe.. Hogy akkor milyen szavakkal illettem magam, csak azért nem írom le, mert néhány érzékenyebb olvasónál belepirulna még a monitor is. Maradjunk annyiban, hogy megérdemeltem. Miután rendeztem a gondolataimat, és kicsavartam a zoknimat, indultam tovább. Megérkeztem Mályinkába.. Innen tovább Kisvár(594) és Vásárhely-kő(586)felé.. Az utóbbi állomás környékén a kilátás...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Korn ft. Amy Lee - Freak on a Leash
Uploaded by amandine025. - Explore more music videos.


 

 

 A nap már lenyugvóban.. Némi pihenő után folytatom az utam. Elérem a piros jelzésű ösvényt Bánkút előtt.. Innen már emlékezetből is hazatalálok :). Az erdő továbbra is figyel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hamar hazaérek. elköszönök Feritől. Ezredszerre is elmondom, hogy még látjuk egymást.. Telefon a Szüleimnek.. Nyomatékosítom, hogy "ezt" most nem hagyom abba. Tisztába teszem magam.. Tisztán emlékszem a pillanatra amikor elfogyott a melegvíz.. majdnem kiugrottam a tusolóból.. a falon keresztül.. De csakazértis megmutattam, hogy ki is az a KopasziMan :). A sátorban (is) látom a lehelletem.. Kellemes éjszakám leszen ;). Hajnalban gyorsan összepakolok, majd indulás Miskolcra.. Az Ómassa felé vezető ösvényen az jár a fejemben, hogy annak ellenére hogy maradnék még, így volt jó ez a pár nap. 

Budapesthez közeledve bekapcsolom a telefonom.. Egy jó ideig nem lesz kikapcsolva :/. Délelőtt átveszem a megrendelt cipőt. Kiderül, hogy Attiláék is jártak már Szentléleken. Megtudom, hogyan oldhatom meg legözelebb a "befagyott cippzár" problémát(szerdán reggel szembesültem az adott helyzettel, miközben próbáltam kijutni a sátorból). Sétálok egyet a városban.. A korábban említett nyomasztó érzés már a múlté.. Jól érzem magam a bőrömben.

 

Ennek a pár napnak biztosan jut pár képkocka abban a bizonyos filmben.

 

 

2010. Október 28.

 

Erdélyi"IronSchwarczi"Balázs

Szerző: IronSchwarczi

4 komment

Címkék: napló triatlon

A bejegyzés trackback címe:

https://schwarczi.blog.hu/api/trackback/id/tr1002406225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2010.11.01. 10:21:13

A mindenit! Ezt az egy hetet nagyon irígylem Tőled!
A sátrat nem, ahhoz már KopasziMan-nek kell lenni... :)

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2010.11.26. 00:12:40

Most néztem a képeket,amik készültek.Nagyon király lehetett!Így a természetben lenni csodajó!