"Felfedezték a lelküket"*

2010.08.17. 16:59

Elég hosszú lett;) De Ti akartátok.. Nesztek;):):):)

 

Az Út:

Annak története, hogy hogyan és miért kezdtem el a felkészülést, hogy találtam rá a Triathlonra itt olvasható. A felkészülés időszaka alatt nem volt olyan edzés -legyen szó bármelyik versenyszámról- ahol ne jutott volna eszembe az a pár óra.

Így visszatekintve, életem (egyik) legmeghatározóbb napja volt. Aznap hajnali kettőkor indultam Őriszetpéterről, hogy még a legnagyobb meleg előtt túl legyek a Zalai-dombság rám váró szakaszán, és hogy a hazaút beleférjen a két napba. Amikor a cél közelében letelepedtem, már nem vágytam másra mint hogy elérjem a Balaton "legészakibb" csücskét (ahogy azt indulás előtt elterveztem), leteríthessem a hálózsákom és aludhassak. Ennek ellenére az Idősebbiknek támaszkodva álltam, és szinte megbabonázott a látvány. Ezek a Versenyzők, bringa után, még nekiálltak futni a tűző napon (duatlonnak hittem akkor, amit láttam). Én már kezdtem erősen fáradni. Akkor még fogalmam sem volt, hogy mi az az eléhezés, dehidratáció. Minden, amit felkészülés címén elkövettem, három biciklitúra volt Szentendre felé, a leghosszabb ~70km körüli. A bringa május 28-án "jött", július 5-én már indultam. Aznap még várt rám egy jó kis biciklizés. Akkor a tervek szerint még Akarattyáig. Végül a kenesei Honvéd Kemping lett az aznapi állomás (a tábor Vezetőjének innen is ezer köszönet, és hála a jóságáért), miután Akarattyáról visszafordultam, mert amiről azt hittem hogy ott van, na az nem volt.

Ezzel a kissebb kiegészítéssel csak érzékeltetni akartam, hogy milyen körülmények között tálálkoztunk, én és a Triathlon. Valamint, hogy mennyire zöldfülű (vagy inkább hülye) voltam a felkészüléshez-háttérhez ami hozzá, és kb. úgy minden sporthoz kell.

Először november környékén futottam az első 5 kilométeremet, 40 percen belül:/. Az úszást idén március közepén kezdtem újra tanulni, akkoriban 1 kili, 33as medencében, mellúszásban, 26 perc alatt sikerült. Biciklizni pedig (az Ifjabbik február elején érkezett) április 2.-án kezdtem újra egy velencei túrával(Budafok-Velence,oda-vissza, (kb.102 km): ~4 és fél óra). Az első, és egyetlen igazi holtpont a felkészülésben március vége felé volt, de most itt vagyok :). Áprilisban dőlt el a sorsom, igazolt versenyző lettem a Vasembereknél. És jött az első verseny... a tiszaújvárosi. Eme rosszul sikerült verseny -és némi befeléfordulás- után eldöntöttem: akár a forrásaim teljes kiapasztásával is, de a magam módján "versenyképes" triatlonistát csinálok magamból, jelentsen ez bármit, kerül amibe kerül. Elkezdtem sokszoros erővel/elszántsággal nekiállni az edzéseknek (mégha ez kifelé, nem is mindig látszott:)), az Ifjabbikon is csiszoltunk: első váltó csere, fékek cseréje, új hajtómű, középcsapágy és kerékszett. És én vettem egy triatlonos cipőt. Közben végig "buliztam" a Pelsot, és már nagyon vártam Nagyatádot. Július 3.-án azért még versenyeztem Hatvanban, azt is buliként éltem meg. Az edzések mentek ahogy elvártam, a futással nehezen békültem, de gyűrtük egymást. Megcsináltam a Daróczy-virtust. Ez tapasztalatszerzés szempontjából is hasznos rendezvény volt. Júliusban "rituálisan" lezártam a bringás edzőtúrák sorát egy Kékes-csúcstámadással :). Ekkor már nagyon vártam a rajtot. Időközben megjött a könyöklő, eljutottunk egymással arra szintre, hogy nem akadályozzuk egymást, hanem inkább segítünk, ahol tudunk :). Közhírré tettem a céljaimat. És eljött az utolsó hét.. Ritával bejártuk Nagyatád nagyrészét, próbáltunk lazítani. Amíg én pancsoltam a medencében, Ő elmondása szerint újra beleszeretett az úszásba.

A Verseny előtt:

Csütörtökön "Elkezdődött". Találkoztam Gáborékkal, és a BlogÍrók közül csaknem Mindenkivel, akivel aznap nem sikerült, később pótoltam a hiányt, én azon a két napon már "versenyeztem" ez gondolom látszott rajtam, és a megnyilvánulásaimon is :). Bejárás közben Kombinatnak felfedtem a célidőket, úszás és bringa témakörben.. Pénteken megnyitó, értekezlet, vihar.. Az aznapi beszámolót már nem is tudtam megírni. Szüleim épségben megérkeztek. Vázoltam, hogy mi a tervem, miből mennyit stb. Tisztába tettem magam, majd irány az ágy. Az órámra legutoljára 3/4 12kor néztem rá.

A Verseny:

Ébredés 03.20kor, hogy még legyen tíz percem felébredni ;). Pakolás, reggelire mézes és lekváros palacsinta összesen kb. 4 vagy 5 darab + kakaó. Csekkolás az autóútra, indulás. Álltunk volna ki a parkolóból, amikor egy másik autó, a tetején egy bringával, beállt mellénk. Utasai arról érdeklődtek, hogy hol a gyülekező. Jeleztük, hogy mi oda nem megyünk, hanem írány egyből Gyékényes, így jöttek utánunk. Mire odaértünk szép kis kocsisor jött mögöttünk. A parkolóhoz érve már jópáran pakoltak ki az autóikból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi is nekiálltunk elvégezni az utolsó simításokat (a képen Gáborral ellenőrizzük a keréknyomást, Zara a "KabalaKutyus" szoros felügyelete mellett, természetesen:). Háttérben az igazi "konvoj")

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gábor kérdésére, hogy idegesség (vagy várakozás) van-e, valami olyasmit válaszohattam: "Nincs, ennél jobban már nem lehet".

Miután minden szükséges dolgot kipakoltunk a kocsiból, elindultunk a depó felé

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Becsekkolás a bringával(háttérben a férfi öltöző)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A depóban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt találkoztam Vasapuval, a bringáink egymás mellett lettek elhelyezve a rajtszámok miatt. Pár szót váltunk, de fejben már mindketten máshol járunk. Én momentán nem találom a bringás szemüvegem, de nem vagyok ideges, már nincs miért. A Szpíker bemondja, hogy találtak egy szemüveget, várja a gazdáját, addig az Ő fején lesz. Nyugtázom. Elhangzik az is, hogy valaki otthon felejtette a stopliját, és a VersenyTársak segítségét kéri, ha jól emlékszem nem sokára jött a segítség.. Lemegyek a partra, közben megnézem az öltözőt. Elintézem a nagydolgomat, a toi-toi előtt szerencsére nem kell sokat várni. Utána megyek Anyuékhoz, Ők már lent vannak a parton. Váltunk pár szót, Chip-csekkolás, testsúly mérés (emlékeim szerint: 86 fölött vagyok valamivel). Visszamegyek az Enyéimhez. Lerakom a bringás cuccaimat tartalmazó csomagot a helyére.

A képen látható módon voltak elhelyezve a cucciank, a partról kivezető "folyosó" két oldalán (én éppen a mérlegen..)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Bejárom az utat, a parttól a depóig, memorizálni próbálom. Közben azért átveszem a szemüvegem:). Elkezdek lassan bemelegíteni, Mikiék és a BlogíróTársak is ezt teszik. Besétálok a kellemesen meleg vízbe,párat csapkodok, kijövök.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben a nap, egy fátyol mögül néz le ránk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Atya megáldja a Csapatot

 (közben Vangelis szól)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És ezután...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amire mindannyian vártunk, tényleg elkezdődött..

Az úszás:

Óra indul. Elengedem a Többieket, nyugodtan küzdjenek egymással, Nekik fontos az idő. "Besétálok" a vízbe. Elkezdek úszni, és ekkor már én is kiveszem a részem az adok-kapokból. Van hogy egymásra úszunk, összezárnak előttem, de nem zavart, mert így legalább volt némi sejtésem, hogy merre kéne ússzak :). Gyorsban úszom, megy minden simán, nyúlik a kar, húz a tenyér, ki a könyök, söprés, és a lábak is teszik a dolgukat..többnyire. Nyugodt vagyok, csak azzal foglakozom, hogy el ne tévedjek a "nyájtól", a "fordító" bójáknál összegyülik egy kissebb csapat, aztán megint mindenki szanaszét. Az első körben keresem a helyem, próbálok lábvizet választani, de vagy nekem lassú, vagy én vagyok lassú hozzá képest :). Itt már kezd szakadozni az ütem, "ütközések", tájékozódás stb. bejön a képbe egy kis mellezés is. A kör vége felé az utolsó egyenesnek kb. a felénél találok egy megfelelőnek tűnő lábvizet. Egy Hölgy, piros úszódressz, fehér sapka.. Rátapadok, a parttól 20-30 méterre leszakadok Róla, mivel úgy összesűrüsödünk, hogy inkább nem kockáztatok felesleges energia pocsékolást azáltal, hogy esetleg átússzak másokon azért, hogy még kb. 10 méteren mehessek utána. Meglátom a kaput, rosszul mérem fel a talaj közelségét :/, pár kartempó után azért simán kijutok a vízből. Futás közben hallom a Szpíkert, amint mondja a nevemet. Ezután Édesapám ordítását hallom, az egészból az "ezaz" és a "fussál" szavak maradnak meg mire a vízbe érek. Még futás közben végig pörgetem, hogy az elöző körből kiindulva, és a "virtus" tapasztalataiból okulva, mellben csinálom meg a másodikat. Teszem ezt azért is, mert a helyzetemet felmérve realizálódik bennem, hogy előttem "elérhető közelségben" nincs senki, és nem akarok gyorsban úszva eltévedni, míg mellben azért látom, hogy merre mennek a Többiek. Az fel sem merül bennem, hogy a mögöttem jövőket előre engedjem, hogy vezessenek ők. Nem volt rá garancia, hogy Velük nem tévedek el. A vízbe csapódva az úszószemüveg finoman benyomódik a szemgolyóim fölött a szemgödreimbe. Nem fáj, inkább kellemetlen. Nem állok meg, víz nem szivárog be, nem zavar különösebben. A szemöldököm mozgatásával igazítok a szemüvegen :), és minden megy tovább. Egy bolyt követek, közben mellettem úsznak el "vonatok", olyan tempóban, mintha állnék a vízben. Végig Apum két, a  fejemben maradt szavát hallom, és igyekszem futni, már amennyire mellúszás közben lehet :). A fordító bójáknál szinte driftelek :). A kör hátralévő része eseménytelenül telik. Ki a vízből..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csomagomhoz érve, felkapom és szaladok... Ehelyett látom, hogy rá van akasztva a kerítés egyik ágára, és amikor leszedni próbálom, méginkább rácsavarodik, a zacskó másik fülének kíséretében. Anyu és Rita tanúi ennek a kis produkciónak, próbálnak segíteni, de inkább rám hagyják. Egy kötőszó kíséretében letépem a zacskót a kerítésről. Irány az öltöző, útközben Andris dícséri az időmet. Az öltözőbe érve nem keresek helyet a padon, leülök a szőnyegre és a vízes testemre próbálom ráerőszakolni a ruhát. Sikerül, irány a bringa.

A Biciklizés:

Nem rohanok, az öltözőből kilépve elindulok a bringám felé. Louishoz érve látom, hogy Vasapu gépe még vár a Gazdájára. Nincs időm sokáig gondolkodni, sisak és szemüveg föl, leakasztom a Paripám.. Irány a pálya. Az útra érve Louis hátára fel, gyerünk, Apu próbál megörökíteni az utókornak. Kicsit távolabb Myke-ék mellett haladok el, odaköszönök, reagálnak, tovább haladok. Nem érzem fáradtnak magam. Nyugodt vagyok, nem tévedtem el. Az 1:40-es célidő még depóval együtt is bőven megvan (01:25:17 + 00:05:44). "Ügyes vagy Balázs! Egy kipipálva, a játék durvul, fejben nyugodtnak maradni, enni-inni rendesen, akkor is, ha nem vagy szomjas/éhes.. Ne ezen múljon." Pár perc után elkezdek enni

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden remek, előzök/előznek, mindenki keresi a tempóját. Hol a könyöklőn támaszkodom, hol a kormányt markolom... megyek előre. Település, vasúti átjáró, arborétum. Emelkedő, kb. a tetején idős Bácsika nyugtat minket. "innentől szinte már csak lefelé megy..", Kombinat megelőz,kérdi hogy "milyen?", mondom: tetszik. Kezd bennem helyreállni a világ rendje.. Gondoltam, hogy Gábor és Miki a karcsapásaikkal utat vágnak a tóba, mint Mózes imája a Vörös-tengerbe, hogy aztán azon végig futva mindenki előtt elszáguldjanak.. Tepóról hasonlóképpen gondolkodtam. Vasapu kissé meglepett, hogy a paripája még ott volt mire kiértem, de tudtam, hogy bringán nem fogja sokáig olvasni a rajtszámomat:). Frissítő állomás "energiaszeletet" veszek, majszolgatom, egyébként zselék, mézes és szalámis szendvicsek vannak nálam. Kiérünk az útra, útfelújítás. Tekerek tekerek, és ekkor TAKKK a jól ismert hang, a bringa eleje, a hanggal egyidőben megugrik, de megy tovább. Még abban a másodpercben lenézek az első kerékre, aztán hátra. Egy szakszon fel volt marva az út, és a végére érve dobta meg a bringát:/.. A keréknek/guminak nem lett semmi baja.. Megúsztam, megyek tovább, Vasapu és Soma is megelőznek, minden a várakozásom szerint alakul. Anyuék itt is utolérnek kocsival (az arborétum előtt már találkoztunk), fotóznak..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Mennek tovább. Az út szélén bevárnak, fotóznak, béke van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gurulunk simán, figyelek mindenre, legalábbis próbálok. Enyhe, alattomos emelkedők, lejtők váltakoznak, közelítünk Nagyatádhoz. Minden frissítőponton magamhoz veszek valamit. Egyben vagyok. Beérek Nagyatádra, a kápolnánál balra.. Egyéni frissítő, már elterveztem hogy szendvicset eszem... Anyuék viszont sehol. Gurulok a többi Segítő előtt hátha felbukkanak, de sajnos nem:(. Kanyarnál gyorsítok, közben megbeszélem magammal, a tervet erre az esetre.  A lényeg: a végső célt a 29-28km/h-ás átlagot bringán, hagyom elúszni, nem akarom kinyírni magam, pláne futás előtt, ahol az "elhalálozásnak" igencsak megvolt az esélye. "Takarékos" üzemmódba kapcsolok, közben nyugtatom magam.."Nem eshetett bajuk, nemrég láttuk egymást.. Sem tűzoltó, sem mentő nem jött szembe, és eddig seholsem haladtam el baleset nyomai mellett.. NYUGI!! Csak elkéstek, a következő körben ott lesznek". Visszafogtam magam, abban a körben nem érdekelt a tempó, csak végig menni eléhezés nélkül. Bebeszéltem magamnak, hogy nem vagyok éhes.. citromra, és egy korábbi szentendrei túra alkalmával elfogyasztott pizzára gondoltam ami nem ízlett (a feltét miatt),csak hogy ne akarjak(?) szomjas/éhes lenni..  A telefon eszembe sem jutott, csak a kör vége felé hívtam fel Őket, és akkor nyugodtam meg amikor Apum beleszólt...Mire beértem Hozzájuk, már a fordító után egyből adták a kívánt kajákat. Mint utóbb kiderült elszámították magukat, és amikor oda értek - Rita kivételével- azt hitték, hogy még nem értem vissza a nagy körről :/. "Sebaj Öreg, nem esett bajuk, Neked sem, ezt is túl lehet élni, gyerünk tovább". Töltögettem magaba amit kaptam, persze nem gyorsan, szépen komótosan, de azért hamar elfogyott ;). Azt hiszem a második körben volt, hogy Beleg előtt megláttam a láb-protézises Versenyzőt, amint az út szélén tolta a bicóját. Lassítottam, megkérdeztem, hogy gond van-e, azt mondta nincs, így mentem tovább. Bicikli közben egyszer álltam meg "kisdolgozni". Ötvöskónyiban Nagyatád felé haladva az út közepén egy halom üvegszilánkra lettem figyelmes, egy kulacs volt a halom tetején,a járdán rendőrök, írogattak. Nem tudtam/tudom mi történt. Nagyatád előtt találkoztam "LACZQUO" becenevű VersenyzőTárssal, mint kiderült, jól emlékeztem, hogy -némi előzősdi után- előttem haladt. Csak lett egy első defektje, beszélgetésünk idején pedig a hátsó kereke volt igen lapos. Drukkoltam neki, hogy meglegyen a hátralévő másfél köre. Ismereteim szerint sikeresen teljesítette az Ironmant, innen Gratulálok Neki. Bringázás közben más érdekesség nem történt (Az átlag:27,2km/h; idő:6:37:35). Begurultam a depóba, Louist a rendezők gondjaira biztam, és mentem az öltözőbe. Elkértem a szatyromat, kerestem egy szabad helyet az egyik padon, és nekiálltam átvedleni futóvá :). Közben találkoztam Ironsünnel, váltottunk pár szót a maratonról, elmentem kisdolgozni, majd mosakodtam (12 percet depóztam, ne kérdezzétek, mi tartott eddig.. nekem sokkal rövidebbnek tűnt, a bringa depó meg hosszabbnak)...

A Futás:

Már semmi sem mentett meg attól, hogy elinduljak. Azt már tudtam, hogy meglesz, mert csaknem nyolc órám volt rá, de mégis hecceltem magam, mert megállni viszont nem akartam. Végig akartam menni! Kifutottam a napfénybe, Major Joe pont akkor futtott be a célba. Az első körben a tempó beállítása volt a cél. Ritáék szerint ennek a körnek az elején néztem ki a legrosszabbul. Én ezt nem éreztem... vagy akkor nem fogtam fel. Beálltam egy tempóra, ami inkább kocogás volt, mint futás. Futottam, fogadtam a szurkolók és a Többiek "jókívánságait", drukkoltam Nekik, és igyekeztem befelé figyelni. Éhes/szomjas nem voltam, éreztem a csít rendesen :). Kb. a 3-4. kör környékén éreztem hogy "kisdolgoznom" kellene.. Elkocogtam a parknál lévő toi-toi-ig. Két darab volt a földön, a többi fent figyelt a "szervízkocsi" platóján:/. Megoldottam a problémát egy közeli bokornál, majd mentem tovább. Még a futás első köreiben tettem egy szivacsot a nyakamhoz, a felsőm gallérja alá. A továbbiakban ezt "töltögettem". Kezdtem élvezni a "futást". Mosolyogtam, integettem az Ismerősöknek, nem fájt semmim. A térdem próbálkozott némi fájdalom-jelzéssel, de miután megfenyegettem, hogy levágom, ha elkezd fájni, inkább abbahagyta:). Még egyszer elmentem "kisdolgozni". A futás második felében elkövettem azt a hibát, hogy a zselét izóval öblítettem le...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eztán nemsokkal, kezdtem azt érezni, hogy a gyomrom helyén egy sűrű massza van. Minél hamarabb vízre volt szükségem.. egy-két perc múlva szerencsére elértem a parkban lévő frissítőállomást, két pohár vízet beöntöttem az arcomba gyorsan, egy pohárral pedig nyakon öntöttem magam, a nagy izgalmakra. A következő körben már kekszet majszolgattam, apránként persze. A frissítőknél ivás után, feltöltöttem a zsebem, a következőnél pedig vizet, vagy izót iszogattam, majd, ha elfogyott a keksz, újra tankoltam. Dinnyét már az első körökben fogyasztottam, szölőcukrot alig. Nem igazán tudtam rendesen belemarkolni, megállni meg SOHA(!!), pláne ezért.. maximum csak akkor, ha "dolgozni" kell :). Amit én holtpontnak éreztem a futás alatt, az a tizedik kör környékén jött el a "locsolós sátor" után. Azt vettem észre,hogy szépen fokozatosan kezdek lassulni, semmi fájdalom, fáradtság... SEMMI.. pár méteren belül csaknem elkezdtem gyalogolni.. "Balázs bazd meg, ne állj meg!! Kezdj el futni és ess össze, DE ne állj meg, bírni fogod!! Eddig szépen csináltad!!... Kapd össze magad Öreg, vagy nem állok jót magunkér'!!!"

Még ennél is durvább fejem lehetett:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy kezd visszajönni a tempó. a bicikli üzlet előtt már majdnem futottam, de akkor meg más irányú utasítás jött.." Jól van.. lehet, hogy mára túl vagy a nehezén, de még nincs vége!! Már nem is kéne gyorsan futnod Tökike. Ésszel ahogy annakelőtte. És még akármi is lehet. Ügyes vagy!!" Az Ismerősök többsége ekkor már végzett, vagy utolsó körös volt. És nekem sem volt sok már hátra. A vége felé bíztattam azokat, akik belegyalogoltak, volt ahol hatott.. Egy darabig. Mosolyogtam, aki megtapsolt, visszatapsoltam. Az Anyukák a parkban hihetetlenek voltak. A babakocsi a pad mellett, Ők pedig a pad előtt/körül, kaviccsal töltött műanyag palackokat rázogattak és az előttük haladót -az Illetőt a becenevén szólítva- buzdították, de valami olyan elszántsággal, és hangerővel, hogy nálam kiérdemelték az "Ironman B-közép" elnevezést. Legszívesebben Őket körbefutva csináltam volna meg a távot:).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó kedvem lett, na:). Ahogy esteledett, leadtam a napellenzőm Ritáéknak, a szivacsot viszont megtartottam. Ők jégkrémmel kínáltak, ami akkor és ott felért egy emberiség elleni bűntettel;);), futva nem tudtam volna egy félig olvadt pálcikás jégkrémmel megbirkózni, megállni meg mint tudjuk...NEM SZABAD. Boldog voltam, éreztem, hogy még magamnak is meglepetést okozok majd a végső eredménnyel (15.00-át jelöltem meg a jelentkezési lapon, mint várható időt). A futás alatt láttam egy-két érdekes(?) dolgot.. Vérző orrú futót, Ájult, az út szélén fekvő szerencsétlent, amint éppen infúziót próbálnak bekötni Neki. A vérző orrút később újra láttam, már nem vérzett. A földönfekvő pedig megkapta az infúzióját. Én lassan elértem az utolsó körhöz. Anyuékat áttessékeltem a célhoz, nehogy lemaradjanak róla;). Elköszöntem Mindenkitől akitől csak tudtam, a parknál előztem Witchet amint épp "20 métert fut, 50-et sétál" (túlélő)harcát próbálta a végéig kihúzni, egy-két körrel korábban pedig volt szerencsém látni Őt, amint sprintel kifelé a "parkolóból". A Rinya pataki (Hunyadi utcai) fordítónál idős Nénike (végig ülte a versenyt, többedmagával egy árnyékos padon, közben persze szurkolt rendesen). 

- Köszönöm a drukkolást, Drága!

- Ez az utolsó köre?

- Igen! :) 

- :) Gratulálok Drágaságom!

- :)

A Frissítőktől is elbúcsúztam, egy-két VersenyTárstól is.. az utolsó két kört szinte végig beszélgettem. Akitől csak lehetett megkérdeztem, hogy hányadik köre/Ironman versenye, eztán visszakérdeztek, válaszoltam.. Gratulációk/ösztönző szavak mentek oda-vissza a számok hallatán. És ott voltam a célkapu előtt.. Eszti megkérdezte, hogy tényleg az utolsó-e? nem tudom hogy jeleztem Neki, hogy igen. Innen is ezer köszönet a bíztatásért. Nekiiramodtam, a futóteljesítményem nem predesztinált egy berohanós célfotóra, de egyszer van az ember életében első Ironman.. Enyhe szorítás mellkastájékon szem becsuk, kezek ökölbe szorítva előre..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd a szorítás megszűnt, kinyitottam a szemem, átértem.  Belülről sokkal szebb a célkapu :). Átvettem a Finisheres felsőt, nyakamba akasztották az érmet. Megkerestem az Enyéimet, ölelések... Rita mellkasára hajtottam a fejem, és szépen csendben, ahogy egy - testileg-lelkileg kimerült Ironman-hez illik- elkezdtem sírni. Közben csak annyit hajtogattam, hogy "Megcsináltam"...  Vasapuék jöttek oda gratulálni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anyut úgy magamhoz szorítottam, hogy alig bírt szólni, hogy engedjem el :). Az utolsó, amit az óráról leolvastam 14:15:.. volt.. Ezt hirdettem aznap este Mindenkinek. Gáborék, Atomék, Somáék, Mindenki ott volt még. Ki ezért, Ki azért, de már hazafelé készülőben. Gratuláltunk egymásnak. Jó érzés tudni hogy valahol összeköt minket ez a Nap. Ittam egy jó hideg sört, amitől aznap estére szépen berekedtem, a kajából megettem a savanyú uborkát, oszt írány a depó. Louis, épségben mellettem. Ritára bízom, míg kihozom a szatyraimat. az öltözőben alá kell írnunk négy polót, elárverezik majd őket a Triatlon bálon... Itt írom le utoljára, hogy "Schwarczi". Ettől a naptól IronSchwarczi van.

14:16:10 a hivatalos időm.

Hazaérve tisztába tettem magam, lazultam, aztán mentem aludni.. A Finisheres polóban. Éjszaka többször felébredtem, forgolódtam, nehezen aludtam vissza.. Fél hatkor már felkeltem. A felkelésnél azért éreztem mindenemet, és még finoman fogalmaztam, eltelt egy kis idő mire bejárattam a testem. Vasárnap még várt ránk, egy Záróünnepség és eredményhirdetés.. Addigra azért rendbe jöttem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gratulálok Mindenkinek, Aki teljesítette a versenyt, és Azoknak is gratulálok, Akik verseny közben annak feladására kényszerültek.. Véleményem szerint sokkal nagyobb lelkierő kell ahhoz, hogy beismerjük, ha az adott versenyt már nem vagyunk képesek befejezni. Még akkor, is ha tisztában vagyunk a teljesítés érdekében hozott áldozatokkal. Inkább egy javítható állapotban feladott verseny, mint egy esetleg visszafordíthatalan következményekkel járó, tömény szenvedés.

 

Köszönettel tartozom:

- Szüleimnek, Akik elviselték a hülyeségeimet, és segítettek, hogy eljussak idáig és mégtovább;

- Ritának, hogy mellettem állt, csaknem végig. Sajnálom a Tiszaújváros előtt történteket. Nagyon sokat segített, hogy ott volt Nagyatádon. Az, hogy így alakultak a dolgaink, abban nagy szerepem van nekem is..

- Oláh Andrásnak, és a Vasemberek Klubjának, a CsapatTársaimnak: Miklósnak, Somának, Gábornak és a Többieknek;

- Vasapunak, Tepónak, Witchnek, Myke-nak, Kombinat-nak, a blogos-termésükért, tanácsaikért és hogy szurkoltak a versenyen;

- Gergőnek, Máténak és a Fülöp Kerékpár Centrumnak, a kíváló munkájukért, az "Idákért", és úgy mindenért ami a bringákkal kapcsolatos;

- Martinek Jánosnak, hogy a tanácsaival annak idején nagyban hozzájárult ahhoz, hogy  elinduljak a futásnak nevezett sportág elsajátításában. Messze még a tanulás vége, nagyon messze;

- Rátonyi Gábor Úrnak, az uszodabérletért;

-A Kollégáimnak, hogy elviseltek;

- A Szervezőknek, ismeretlen/ismerős Szurkolóknak, Nagyatád, Gyékényes valamint a "körök" mentén található települések Lakóinak, a drukkolásért és a türelmükért.

 

Tisztelet és Megbecsülés!

 

Erdélyi"IronSchwarczi"Balázs 

 

*idézet Robert Capa: Kissé elmosódva (Emlékeim a háborúról) című könyvéből 

Szerző: IronSchwarczi

12 komment

Címkék: ironman

A bejegyzés trackback címe:

https://schwarczi.blog.hu/api/trackback/id/tr12227846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kombinat · http://cciepursuit.blog.hu 2010.08.18. 19:48:30

Szép volt, gratulálok.
Remélem jövőre is találkozunk és akkor majd kicsit többet beszélgetünk. :D

Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2010.08.18. 19:48:43

GRATULÁLOK az első Ironman-edhez!!
Arra, hogy mit beszéltünk bringa közben, vagy a depóban, én sem emlékszem:-)
Arra viszopmt igen, hogy a futópályán mekkorát küzdöttél.
Szép volt!

mata68 2010.08.18. 19:48:58

Na ilyen egy szép beszámoló, bár még többet is elolvastam volna :-)

Ismételten gratulálok IronSchwarczi !

IronSchwarczi · http://schwarczi.blog.hu/ 2010.08.18. 20:13:33

@kombinat:
Köszönöm. Én is remélem, hogy jövőre - mondjuk előzésnél - már legalább két szavas választ fogok tudni adni. ;)

IronSchwarczi · http://schwarczi.blog.hu/ 2010.08.18. 20:22:48

@Vasapu:
Köszönöm szépen. Megnyugtat, hogy nemcsak nekem lyukas a memóriám ;).

IronSchwarczi · http://schwarczi.blog.hu/ 2010.08.18. 20:35:22

@mata68:
Köszönöm Mata. Remélem, Nem kell sokat várni, hogy a hasonló témájú bejegyzésedet olvashassam. :) Hajrá!!

Virgo14 2010.08.18. 23:27:27

Gratulálok VASEMBER, nagyon szép teljesítmény, kiváló, élvezetes beszámoló!!! Naná, hogy végigolvastam!
Sony (Vasapuné)

IronSchwarczi · http://schwarczi.blog.hu/ 2010.08.18. 23:55:26

@Virgo14:
Köszönöm szépen. Remélem ha úgy alakul, legközelebb legalább egy bemutatkozás erejéig összefutunk.. Ez most egyéb okok ;) miatt elmaradt. Minden Jót!

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2010.08.19. 07:20:59

Nagyon jó beszámolót "vetettél papírra",igazán részletes és érzelmes.Jó volt elolvasni.Nagyon szimpatikus a szerénységed és az alázatod a sport iránt!Természetesen ezt szinte Mindegyikőtökről el lehet mondani.

IronSchwarczi · http://schwarczi.blog.hu/ 2010.08.19. 07:49:45

@PecsiPeter:
Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszik. Neked Minden Jót kívánok a felkészüléshez. És a Te esetedben is várom, hogy hasonló témájú bejegyzést olvashassak :).

mata68 2010.08.19. 12:16:22

Az index-en is jól mutat a beszámoló :-)
További tervek ?

IronSchwarczi · http://schwarczi.blog.hu/ 2010.08.19. 12:27:36

@mata68:
Köszönöm az elismerő szavakat, Neked és a többi Kommentelőnek egyaránt. Most a VB következik, egyfajta "levezetésként". Utána szeretnék a már vázolt céljaimnak megfelelően készülődni, előkészíteni dolgokat. De várjuk meg a VB-t.. Utána úgyis kiderül, a "hogyantovább".:) Addig az "állatot" kell ébren tartanom magamban, és ha sikerül.. Mindenki megtudja hogy mire számíthat.;)