Beszámoló

2010.05.16. 00:17

Egy kép többet mond ezer szónál...

 

És most a szöveges rész.. Előre szólok, hogy lehet majd benne olvasni a kezdők által elkövethető jónéhány hibáról, a beszámoló írójának megmozdulásait illetően, így akit esetleg hergelnek az efféle bakik...Ne olvasson tovább!!

A korábbi bejegyzésben leírtakkal ellentétben pénteken már semmilyen edzésen nem vettem részt, és ami kimaradt: Ifjabbik Idám körülbelül két hete volt szervízben, ahol átnéztek mindent, és orvosoltak minden, a korábbi túráim alkalmával felmerülő problémát. Az azóta eltelt időben csak a gödöllői és szentendrei túra alaklmával volt menetben, és ott nem volt Vele semmi gond. Ezt a történtek fényében fontosnak tartom megjegyezni.

És most a verseny:

Jóval korábban érkeztünk, az idő akkor még borongós, mármár enyhe volt a későbbihez képest. Találkozás a csapat többi tagjával, cuccok rendezése, az előírás szerinti egyen polók felvétele (ekkor még azt hittük, hogy ez elég, utóbb kiderült hogy nekünk volt igazunk :/) depónyitás, cuccokkal depó bejáratnál. Többiek egyrészes triathlon mezben, amelyből a deréktől lefelé lévő rész kandikált ki (felsőtestünket fedte a csapatpoló ugyebár), rajtam úszónadrág, + rövidnadrág, na és ekkor.. az egyik versenybíró megkérdi. "magán is olyan van?" nem értettem hogy mire is gondol, aztán világossá vált hogy a mezre gondol.. Miután nyilvánvalóvá vált számára, hogy nincs, nem akart beengedni.. Tanakodtak tanakodtak a bírák pár felesleges másodpercig, majd megszülték hogy mégis mehet a menet...Ebben talán az is segítette őket, hogy Gábor, az egyik társam felajánlotta nekem a térdig érő úszónadrágját, ha az megfelel(Gábor kb. másfél-két fejjel alacsonyabb nálam, a többit el lehet képzelni)nehogy annyira elüssön a szerelésem a Többiekétől. A depózárás előtti percekben vált nyílvánvalóvá számunkra, hogy felesleges kötözködés volt amit velünk játszottak. Rajtunk kívül még jópár csapat tagjai virítottak eltérő szerelésben. Ám ekkor már senki nem tudott volna rávenni, hogy bevigyem a biciklis és futkározós nadrágomat a bringához..  A vége az lett, hogy a biciklis nadrágban teljesítettem a versenyt, ami azt illeti gondot nem okozott.. az úszásnál volt fura az elején, de megoldottam... Erről ennyit (tanulópénz 1)

Pulzusmérőt nem raktam fel, az órát csak a körübelüli időm mérésére használtam.

Úszás: 16:10kor rajtolunk(pár perces eltéréssel indultak a csapatok, vagy ahogy volt szabad sáv). Az eső már hosszabb ideje szakadt, nem sokat láttunk a medencéből, aki tehette, nyakig merült a bemelegítő sávban a 27 fokos vízbe. Egy sáv a miénk az 50m-es medencében. 750 méter, karral végighúztam az egészet(a "gyorslábazás" valahol általános iskolás éveim közepén elmaradozott, ,most próbáljuk visszacsalni az edzőmmel, hogy ugyanmá' legyen hasznomra :)) Többiek várnak a parton, medencéből ki, a depóba érve az órám 18 perc körüli időt mutat..Öltözködés igen lassú (vízes poló, nedves test, fáradt karok(tanulópénz 2))

Bicikli: Kocogás Idám mellett, és a Többiekkel. Adott vonalnál sorakozó, indulás. Igen lassan kezdünk, előzgetjük egymást (megyünk vagy hússzal), körforgalomnál figyelmezetnek: Csúúúsziik.. Figyelünk piszkosul.. Megyünk kifelé, és kb. a harmadik vagy negyedik kilométernél járhatok amikor az egyenes szakaszon gyorsítani gondolok, így is teszek. A láncátdobó át dobja kedvesen a láncot a legnyagyobb tányér fölött, pedál beakad, én nem érteni mivan, lenézek, következő pillanatban ordítás a hátam mögül: Vigyázz!! A következő kép, hogy dőlök balra, majd a bukósisak csattanását hallom. gyorsan föl(fejemben zakatol a továbbmennitovábbmenni) esés nyomai a jobb alkaromon, bal tenyeremen(tanulópénz 3). Többiek odaszaladnak, lánc vissza a rendeltetési helyére, nem pedig mellé. Én biciklire föl, érzem hogy billen az ülés, oszt semmi. Próbálok gyorsítani, a bringa hátsója inog. Nem állok meg, nem állhatok meg!! Nem kísérletezem  a Többiek utolérésével, ahogy tudom végig tekerem a távot. (kb 56-57 perc a bringa órája szerint). Az út további része eseménytelen.. Eltekintve masszív esőzéstől, az oldalszéltől amire támaszkodni lehetett, a szembe széltől amely-ha az öltözetem a buggyossabb fajtából való lett volna- tán még fel is emel( rinyát itt befejeztem. Nem csak én szenvedtem az időjárás ily megnyilvánulásaitól..)

Futás: Depóba be, Többiek megintcsak várnak, (itt is elnézést kérek, hogy feltartottalak Titeket) cipőcsere, aztán hajrá..az első pár méter, sártaposás a strand területén, majd ki a főútra.. Itt már tényleg semmi extra nem történt. Mentem ahogy a futást terveztem (órám szerint, körülbelül hoztam a félórás időt, ám ha mégsem, az így utólag egyáltalán nem érdekel.). Nade azért mégis. A fordulónál posztoló bíró(?) talán elszámolta magát, és jött velem szembe, mialatt utolsó köröm első harmadánál tarthattam.. Utána az útzár biztosítására hívatott rendőrautó.. Utóbbi elhaladt melledtem, majd megállt. Hátranézek, látom hogy az egyik rendező(vagy bíró)hölgy vigyorogva teker mögöttem a futásom tempójában, majd így szól: "Menj csak, végéig kísérünk!" Mondanom se kelljen, eszem ágában sem volt megállni. Ha nem jönnek, és nekem a forgalomnak visszaadott út mentén kell lefutnom ami még van, az sem érdekelt volna(Az említett hölgynek hálás köszönet ezért a mondatért.. Ott és akkor, nagyon jól esett.-. A szerk.)! Így futottam végig az utolsó versenyszám utolsó kilijeit hátam mögött egy biciklis kísérővel, és egy villogó fényhíddal haladó rendőrautóval. Mire a strand területére értem, már mindenki szétszéledt, az utolsó párszáz méteren még igyekeztem kisajtolni magamból egy pofásabb sprintet. Társaim rendíthetetlenül bíztattak... CÉL! Megérkeztem. 

Az (amúgy említésre sem méltó) sebek, és a táv ellenére, csak lélekben éreztem meggyötörve magam. Zavart, hogy nem tudtam azt hozni amit magamtól elvártam, így a Társaimnak az úszáson kívül, a bicikli után is várniuk kellett rám. Alkaromon a sebet az eső szépen tisztára mosta. Ide kapcsolódik még egy érdekes történet... Mily meglepő megint a a depó bíráí, főleg az egyikük megnyilvánulása volt érdekes. Történt ugyanis, hogy a depóból kifele jövet megkérdezetem emberünket, hogy hol lehet sebfertőtlenítőt kérni a karomra. A válasz: "Ahol kedve tartja." ..Nos ekkor én nem kezdtem bele annak taglalásába, hogy milyen információkkal rendelkezem az ő szülőjéről, valamint hogy mihez kezdjen vele...  Végülis kieggyeztünk annyiban, hogy valahol a strand bejárata előtt kell lennie egy mentőnek, ott kéne szerencsét próbálni..Végül a strand elsősegélynyújtó helyén végül elláták a sebeimet.

 

Ez volt az első Triathlon versenyem története. Feladom a terveimet "Atáddal" kapcsolatban? Nem! Jól éreztem magam? Összességében Igen! Hülye voltam? Nem is egyszer! Tanultam belőle? Remélem Igen..Meglátjuk

 

Gratuláció és köszönet Botka Gábornak és Schmidt Miklósnak, a verseny teljesítéséért, és a bíztatásukért!

Schwarczi

A bejegyzés trackback címe:

https://schwarczi.blog.hu/api/trackback/id/tr932006308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2010.05.17. 18:43:10

Gratulálok az eredményedhez. Ahogy olvasom nem volt egyszerű a feladat, de teher alatt nő a pálma:-).
Így tovább!