A térdműtét

2011.03.05. 22:10

A műtétet megelőző napokban-hetekben, igyekeztem úgy edzeni mintha nem lenne semmi problémám, a futást mellőztem, és a mell-lábtempót. Megismerkedtem a Body art rejtelmeivel, és megtudtam hogy mi az az own zone :). Így készülgettem a magam hykomatos módján az idei "szezonomra". A lábam nem jelzett nagyon. figyeltünk egymásra, és igyekeztünk minél kevesebb gondot okozni a másiknak. Többnyire nem is jutott eszembe hogy mekkora kihagyás vár rám, jó kedvem volt és élveztem az egészet.

Így jött el március elseje, a műtét napja.

Elöző nap még elintéztem pár dolgot, aztán a délutánt már pihenéssel töltöttem. Kedden reggel 7-kor megjelentem a "betegfelvételen", majd elfoglaltam a helyem a számomra kijelölt kórterem egyik ágyán. A sors érdekes játéka folytán Apám egyik Munkatársa,és az egyik Kolléganőm Fia voltak a szobatársaim, a negyedik Úriember csak ott volt :).

Habár az előzetes megbeszélések alapján megvolt az esélye hogy talán nem kell pótolni a szalagot és megúszom egy tokbemetszéssel, így az aznapi beavatkozás során dőlt el hogy mi lesz. Egyrészt reménykedtem hogy hátha megúszom és akkor nem kell annyit kihagynom, másrészt meg már túl akartam lenni rajta akár pótlásostúlmetszésestülmindenestül.

És akkor egyszercsak ott ültem az ágyamon a "műtősszerkóban", és  a mai napig nemtudom pontosan hogy mi de egy furcsa érzés lett urrá rajtam ami azóta is jelentkezik de jött egy Nővérke hogyakkor leborotválná.. jeleztem, hogy Tegnap én már leborotváltam.. Közben szépen sorjában  vittek mindenkit a műtőbe.. Andris (a betegszállító Srác) igyekezett úgy intézni a műtőbe jutást hogy az mindenkinek jó legyen.. végig segített ahol tudott.. (Hála és köszönet ezért) Átmásztam a műtős ágyra.. be a műtő előterébe, akkor végeztek az előttem operált beteggel.. kaptam valamit a branülömbe.. azt hiszem a kórteremben az indulás előtt bevett dormicumot támogatták meg mégy egy hangyányival.. Innentől kezd szétcsúszni.. Az Aneszteziológust és egy-két Orvost felismerem, váltunk pár szót.. Hátbaszúrnak.. aztán megy az erőlködés hogy mennyire bírom megemelni a lábam.. pár perc alatt hatni kezd aminek hatni kell.. a következő amire emlékszem hogy a Doki( Dr. Bodó László) mutatja hogy melyik is a szalag ,és hogy pótolni kell, innetől kezdve filmszakadás.. arra ébredek hogy fáslizzák a lábam, és vége a műtétnek.. kábának érzem magam.. kitolnak a műtőből.. röntgen.. kórterem..Életjelet adok magamról néhány irányba. Majd elalszom.. Este, mikor felébredek még nem nagyon érzek fájdalmat..

Két draincső van a lábamban,az egyikre "kapcsolt" palack szépen lassan telik. Wc-zni kéne, a kacsába.. végül sikerül, katéterezés megúszva. Az egészséges lábamat próbálom mozgatni de még mindig nem akar engedelmeskedni.. Beteg láb,jegelve felpolcolva "gyógyul". Zsuzsa Nővér bizonyos időközönként megjelenik, érdeklődik a hogylétünk felől, megy-e a kisdolog, fájdalomcsillapítót kérünk-e stb. Meglátogatnak a Kollégáim, a Főnököm, és még néhányan. Éjszaka elkezdem érezni hogy van két lábam és az egyik jobban fáj, mint amelyik nem.

Másnap reggel a harmadik teli redon palackot is lecserélik, és én újra elkezdem érezni a vákumot térd tájékon kb. a kalács alatt.  Betti -a kötözős- Nővér jön, hogy akkor drain kihúzás, közben kontroll vérkép hogy mi a helyzet egy kis vérezgetés után.. Naszóval a drain kihúzás... ... miután megbeszéltük hogy ki mit hogyan csinál.. vettem egy nagy levegőt és köhögtem ahogy tudtam :).. Nemvagyok az az ájuldozós fajta kérem, de ott és akkor -bevallom férfiasan- nemsokon múlt.. szerencsére megúsztam annyival hogy próbáltam lélegezni, és nem leesni az ágyról.. Miután az a szép hosszú cső kibújt a térdemből, az "alsó" kivétele már szinte alig volt érezhető... Kötözés.. gyógytorna.. Ági a gyógytornász vett kezelésbe minket.. feladat: Nyújtott láb térdhajlat matrachoz szorítva, és a lábat így megemelni.. Nálam ez ott ütközött akadályba hogy a térdem helyén egy lyukat éreztem.. Előző nap Bodó Doktor elmagyarázta, hogy valamiféle "csatorna" kialakításának a következménye a vérzés és a "lyuk" érzése(ha jól értettem). Valahogy azért sikerül abszolválni az adott feladatot, a többi feladat mondhatni könnyebb volt, majd jött a lábgép.. Ebbe belerakva a lábat, az meghajlítja azt, az adott szögtartományon belül.. első nap max. 60 fok volt a cél.  Mindez egy órán keresztül.. hajlít-nyújthajlít-nyújthajlít-nyújt a lehető leglassabban persze..

Az a nap is eltelt, Látogatók, pihenés.. A drain nélkül az élet meseszép :).

Műtét utáni második nap.. a gyógytornán eljutunk odáig hogy ha nem csinálok pár darabot a hajlatleszorítós emelgetésből.. akkor nincs hazamenetel.. kivicsorítottam magamból annyit amennyit Inkvizítorom látni akart :). Aztán a lépcsőzés gyakorlása, lábgép, határ 90 fok. Ezután márcsak az engedély(zárójelentés) kellett és irány haza a Szüleimhez.

Hogy hogynem, otthon már különösebb gond nélkül megy az a gyakorlat ami a kórházban nem akart.. Kezdek magamhoz térni.. Mindenap gyógytornázom, hamar fáradok és a wc sem volt még soha ilyen messze, és ilyen kicsi :).

 

TÚL VAGYOK RAJTA!!

 

 

Most csütörtökön voltam varratszedésen. 0-85 fokban hajlik, szépen gyógyul, viszontlátás a műtéttől számított hatodik héten. "Komolyabb" sport 6 hónap után, úszásnál mell-láb szintén 6 hónap múlva, úszni, kocogni amúgy 2-3 hónap múlva .. a korábban említett tokbemetszés szükségességére utaló okot Bodó Doktor nem talált, így majd porcerősítő injekciózás vár még rám, ha minden jól megy.

 

Most itt tartok/tartunk..

Köszönettel és hálával tartozom Dr. Bodó Lászlónak, Betti és Zsuzsa Nővérnek, Andrisnak(a betegszállító Srác),  Áginak és Icának (a Gyógytornászok), Kornhoffer Doktornak és Mindenkinek, aki hozzájárult a műtétem és a gyógyulásom eredményességéhez! Köszönöm Szüleimnek, Barátaimnak, Nektek és a CsapatTársaimnak a bíztató szavakat és a segítséget!

 

A továbbiakkal kapcsolatban...:

A korábban vázolt célok még mindindig ugyanazok. A május végi fertőrákosi retina-pettingen ott szeretnék lenni kettőspontzárójelbezárva.. Valószínűleg Louis nélkül kell mennem, de akkor sem hagynám ki. A bringával kapcsolatos célok még alakulnak, az úszással kapcsolatosak már többnyire tiszták(daróczy,cetrend stb.) futás pedig.. marathon.. így vagy úgy, de 4:30.  

 

 

 

Csók a Családnak!

Szerző: IronSchwarczi

14 komment

Címkék: bonyolult

A bejegyzés trackback címe:

http://schwarczi.blog.hu/api/trackback/id/tr82713704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2011.03.07. 19:46:59

Mielőbbi felépülést IronS!
Várom a szöveges részt,ezt a videós beszámolót én nem értettem tisztán ;)

Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2011.03.08. 19:49:19

A kezedet is műtötték?:-)

Mi ujság?

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2011.03.12. 23:52:52

Hát én sajnos orvosilag egyáltalán nem értek hozzá :( de azok alapján amiket írsz nekem úgy jön le,hogy jól sikerült a beavatkozás.Ennek örülök,gyógyulj fel mihamarabb,a sportpályák már várnak Rád! ;)
Előre!

Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2011.03.13. 17:27:26

Innen már csak felfelé vezet az út, gyógyulj meg hamar, aztán irány a maraton!

Tepó · http://tepo.blog.hu 2011.03.14. 18:48:15

Jobbulást!
Szólj, ha jönnél EMS-re!

mata68 2011.03.15. 18:02:25

Mielőbbi teljes gyógyulást, mihamarabb meg szeretnék küzdeni Veled :)

IronSchwarczi · http://schwarczi.blog.hu/ 2011.03.15. 21:14:45

@mata68:

Köszönöm!

:) Állok elébe.. Ugyanúgy, ahogy az azt követő megannyi visszavágónak ;).

ironsun 2011.03.21. 23:04:07

Ismét egy lépéssel közelebb. Egy fontos lépéssel. Gyors gyógyulást!